A jó vezető

Léder László: A jó vezető

Környezetkalibrálók

Igaz lehet a mondás, hogy „munkahelyekre megyünk, de vezetőket hagyunk ott”?
Vajon mitől függ, milyen hatással van a vezető a dolgozókra? Profi technikáktól, a tapasztalattól vagy valamilyen érzéktől? Meg lehet tanulni, hogy a munkatársaink felnézzenek ránk, és kövessenek bennünket akár tűzön-vízen át?

Anett még nincs 30 éves és soha nem dolgozott vezetőként. Vezető képzés? Nem volt még része benne. Az ügyvezető igazgató, István megfogalmazása szerint: „Anett bejött, beült a régi vezető helyére és kisimultak a dolgok az egységnél. A korábbi vezető viharos körülmények között távozott, profi szakember és képzett vezető volt, mégsem működött a részlege. Hogy mi lehet a titok? Fogalmam sincs – mondja István – talán Anett személyisége. Nem lehet rá haragudni, nyugalom sugárzik belőle…” Anett esete legalábbis elgondolkodtató. Úgy tűnik, hogy a vezető személye, stílusa és viselkedése többet nyom a latban, mint néhány vezetéstechnikai tanfolyam elvégzése vagy pár év vezetői tapasztalat. Fogalmazhatunk úgy is: a vezető személye kalibrálja környezetét. Számos kutatás megerősítette: egy nyugtalan és szorongó főnök környezetében akaratunk ellenére is nő a feszültség, a dolgozók – főleg az erre érzékenyebbek – fáradtabbak, motiválatlanabbak lesznek. Megfogalmazhatjuk hát a hatásos vezetés első számú szabályát: a stabilitás törvényét.

A stabilitás törvénye

A lélektanilag stabil vezető semmiképpen sem keverendő össze a bárgyú nyugalommal mosolygó kedves maci képével. A stabilitás kiszámíthatóságot, önkontrollt és edzett stressztűrő képességet jelent. Egy aktív, pörgős vezető ugyanúgy lehet pszichésen kiegyensúlyozott és kiszámítható, mint egy zen szoborszerű nyugodt erőt sugárzó csendes medve. Ha a kutatásokban azt a kérdést teszik fel: mitől lesz megbízható egy vezető, a válaszadók a szavahihetőséget, az ígéretek betartását és a kritikus helyzetekben mutatott racionális viselkedést emelik ki. Ilyen könnyű tehát jó vezetőnek lenni? Egy kis stabilitás és más semmi? A valóság kijózanító: az érzelmileg stabilnak nevezhető vezetők aránya sajnos elenyészően alacsony. A képet tovább árnyalja, hogy bizonyos piaci cégeknél a kimondottan nyugtalan, esetleg kissé neurotikus, „jól követelő” vezetőket részesítik előnyben. Tény, hogy ezek a vezetők is hatással lehetnek a cég eredményeire, azonban „környezeti károkozási indexük” meglehetősen magas. Kevés kivételtől eltekintve, az instabil, érzelmileg terhelt vezetőket többnyire kicsavarják, és „felhasználásuk után” kidobják az ablakon, mivel az hosszútávon instabilitás üzletileg senkinek sem kifizetődő. Mindenképpen jó hír, hogy az érzelmi stabilitás fejleszthető készség.

Ősi kapcsolat üvegburában

Sokszor hallottam vezetői pozícióba került szakemberektől a fájdalmas mondatot: „Amióta vezető vagyok, megváltoztak az emberi kapcsolataim. A régi kollegák sem úgy beszélnek velem, mint régen.” Személyesen ismerek olyan felsővezetőt, aki miután egy nemzetközi vállalat első számú embere lett, éves szabadságának első két napját rendszeresen cégének abban a kis hazai részlegében töltötte el a régi pajtások között, ahonnan karrierje szárnyán külföldre jutott.
A vezetői pozíció olyan ősi emberi kapcsolatot aktivál, amelynek szabályai alól ritkán tudjuk függetleníteni magunkat. A jó vezetői hatás – a stabilitás után következő – második szabálya: tudomásul venni, hogy a vezetői szerep túlmutat a személyünkön, a vezető-vezetett viszony ősi lélektani szabályokat léptet életbe. Az emberi kapcsolatokat ösztönösen megváltoztatja, a vezető felé irányuló elvárások, kommunikáció átalakulnak, és ami talán a legfontosabb: a vezető soha nem viselkedhet már nemvezetőként. Viselkedése, értékítélete többé nem privát kérdés. A vezető ezt a lélektani viszonyt természetesen pozitív módon használhatja arra, hogy környezetére megfelelő hatással bírjon. Azok a vezetők, akik a szerepükkel járó lélektani hatást viszont bagatellizálják, könnyen üvegburában, izoláltan találhatják önmagukat. Így a nem megfelelő alkalmazkodás a vezetői hatás lenullázásához vezethet.

Colombo felügyelő figyel

A vezetőképző iskolák szinte mindegyike nagy betűkkel szedve hirdeti a jól kommunikáló vezető fontos ideáját. Mindenki egyetért: nincs vezető professzionális kommunikáció nélkül. De mit is jelent az, hogy professzionális kommunikáció? Erről így mesél Katalin, egy IT-s startup cég gazdasági vezetője: „Hamar leszoktam arról,hogy kiskosztümben preziket tartsak a fejlesztő fiúknak. Először is meg kellett szoknom, hogy mindenki a laptopján dolgozik és rám se néz. Ők ezt már megszokták, én teljesen kikészültem tőle. Aztán megtaláltuk a közös hangot: tízperces dumcsizások kávés csészével a kezünkben valamelyik folyosón. Bevett szokássá vált, mindent meg tudunk beszélni.” Katalin esete a rugalmas vezetői viselkedés kitűnő példája. Vajon melyik kommunikációs iskolában tanulhatta a folyosón kávézást, mint vezetői kommunikációt? A válasszal eljutunk a hatásos vezetés harmadik alapszabályához: az „értelmezd és reagálj” elvéhez. Furcsán hangzik, de a kommunikációs készségek listáját az aktív vagy jobb esetben az értő figyelem képessége vezeti. Ebben sokat segíthet nekünk Colombo felügyelő: hallgatni, meglátni, észrevenni, és csak utána reagálni.

Arccal a gembán

Bizony a vállalatnak elég sok pénzébe, nekem pedig elég sok türelmembe került, mire Károlyt, az új termelési vezetőt rávezettem: néha körbe kellene sétálnia abban a részlegben, amelynek a vezetésével megbízták. Károly láthatóan kitűnően érezte magát kényelmes székében és gyönyörű excel kimutatásokat készített hatékonyan. A probléma gyakoribb, mint gondolnánk: amíg a körbesétálás a nemzetközi vezetői gyakorlatban kötelező vezetői viselkedés, sok hazai döntéshozó divatos hóbortnak és felesleges időpocsékolásnak tartja, hogy irodáját elhagyva megnézze, mi is folyik a vállalatánál egy munkanapon. Károly javára legyen mondva, hogy hamar ráérzett a körbesétáló vezetés ízére. Minden kutatás aláhúzza: a vezető személyes jelenlétét semmilyen egyéb kommunikáció sem pótolhatja. Általános tapasztalat, hogy a vezetők alulértékelik az „arccal vezetés” jelentőségét. Érdekességként említjük meg, hogy a japán vezetői kultúrában minden vezetői döntést az „értékteremtés helyszínén”, japán kifejezéssel a „gembán” illik meghozni. A termelés átalakításáról a japán menedzserek iroda helyett a termelési csarnokban tartanak megbeszélést és hoznak döntést. A hatásos vezetés negyedik alapszabálya: az arccal vezetés technikája. Hogy működik-e? Érdemes egy pillantást vetnünk a japán iparra.

Távcsöves irányítás

„Az első napomon mindenkivel letegeződtem – meséli András, az új logisztikai vezető – könnyen barátkozom, nem esett nehezemre”. Furcsa és érthetetlen módon, a próbaidő végén végzett értékelésen közvetlen munkatársai Andrást zárkózott és kimondottan nehezen megközelíthető vezetőnek értékelték. András értetlenül állt a visszajelzések előtt.
A szakirodalom megállapításai szerint a vezetői hatékonyság egyik kiemelten fontos eszköze az „alacsony hatalmi távolság kiépítése”. A feladat azonban egyáltalán nem egyszerű. Úgy tűnik, hogy a tegeződés, az összejárás, a vállalati napok közös karaoke éneklése nem jelentenek receptet a vezetői megközelíthetőség megteremtésére. Mi jellemzi az alacsony hatalmi távolságra berendezkedő vezetőket? A nyitott ajtó politikája? A rendszeres és őszinte motivációs beszélgetések? Sajnos önmagában egyik sem. A munkatársak azt a vezetőt találják magukhoz közel állónak, aki kiszámítható, tartja a szavát és ígéretét, tisztelettel beszél a munkatársaival, és indokolt esetben rendelkezésre áll. Ahogy Edit egy hazai tanácsadó cég középvezetője meséli: „A főnökasszonyunk nem volt az a barátkozós típus, de amit mondott, betartotta. Az volt az érzésünk, hogy mindent elkövet azért, hogy megkönnyítse az életünket. Az ajtaja zárva volt, a titkárnője mogorva. Amikor nehéz élethelyzetbe kerültem, időpontot kértem tőle és rögtön kaptam is. Csendesen végighallgatott, és pár nap múlva megoldotta a helyzetemet. A zárt ajtó ellenére hozzá bármikor be lehet menni.” A hatásos vezető ötödik alapszabálya tehát: ha csak távcsővel látják a munkatársai, változtasson minél előbb a vezetésén. Az alacsony hatalmi távolság igazi varázspálca a vezetői hatékonyság növelésében.

Csapatépítés: amerikai marhaság?

Aki túl van élete ötödik csapatépítő tréningjén, kérem, fogadja nyugodtan a következő sorokat. A csapatépítés jó dolog! Amit lehet rosszul is csinálni. Amerikai marhaság? A pszichológia válasza meghökkentő: a csapatmunka ősi emberi szükséglet. A csapatban működés, a közösségi élet a modern európai kultúrában vészesen visszaszorult jelenség. Azonban semmiképpen sem valamilyen modern divatról van szó. Őseink szinte mindent csapatban végeztek, míg a mai munkakultúrában újra kell tanulnunk az együttműködés szabályait. A jó vezető tehát valóban csapatot épít, és ezzel egy ősi emberi lélektani szükségletre reagál: a valahova tartozás, az együtt cselekvés biztonságának igényére. A csapat védelmez, a vezető hatékonyságát sokszorozza, segíti a felelősség megosztását, és gátolja a vezetői izoláció kialakulását. Ami pedig a legfontosabb: a csapatvezető stabilizál, jelen van, arcát adja és elérhető. Kell ennél szebb befejezés?

Megjelent:

HVG Pszichológia Extra 2016/ 3. szám