lederlaszlo.comMinden, ami pszichológia

Egymás nélkül – összeugrasztva

…”az argentin tangó teljesen improvizált… a nő és a férfi lépései ritmusban és irányban is különbözőek lehetnek”…

Elég egyetlen pillantást vetnünk az európai válási statisztikákra, valamint az egyedül és egyre gyakrabban gyermektelenül élő férfiak és nők emelkedő számarányára, könnyen megállapíthatjuk, hogy valami nincs rendben a női és férfi együttműködésére épülő kapcsolatrendszerben.


Mi történt velünk?
Ha férfiakat kérvs3dezünk, akkor elnőiesedő társadalomról, a férfi értékek megkérdőjelezéséről hallhatunk panaszos és indulatos történeteket. „Mindenhol nők, az óvodában, az iskolában, a hivatalokban. Bírónők fosztják meg az apákat a gyerekeiktől, dönti el, hogy egy apának mihez van joga…” Ha nőket kérdezünk, férfiak uralta világról, alacsonyabb bérért alkalmazott nőkről, női vezetők nélküli munkahelyekről hallhatunk. „Egy nőnek mindig kétszer annyit kell dolgoznia, mint egy férfinak. A férfiak egyszerűen kihúzzák magukat a közös háztartás terhei alól…”


Nagy rendszerek árnyékában
A női és férfi együttműködés válságának történetét nem függetleníthetjük a fogyasztói társadalom ember képétől. Az egyéni érvényesülésre és versenyszellemre építő, a kiegyensúlyozott képességeket, társas indíttatást háttérbe szorító „homunculus vulgaris” áthatja egész kultúránkat. Elmaradott közoktatási rendszerünk, a nyomasztó „tehetségkutatás paradigma”, a pontszámokkal mérhető teszt-tudás dominanciája, vagy akár a karriertervezés mágikus divatja mind olyan rendszerszintű kódok, melyek hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat.


A média diszkrét kára: macsók és szinglik versenye
A férfiak és nők szerepeiről, együttműködési mintáiról a kommersz médiában közvetített fals elképzelések jelentős kárt okoznak. Mind a legjelentősebb férfi nemi sztereotípia, a macsó értékeket követő férfi képe, mind pedig a vonzó női életmodellként sugárzott szingliség magában hordja a legfőbb rosszat, ” az egymás ellenében történő öndefiníció és önmegvalósítás” mételyét.
A kurrens női média szinte egyáltalán nem foglalkozik a női szingli életmód árny oldalával: az egyedüllét, a gyermektelenség vagy az elkésett gyermekvállalás okozta mentális és egészségügyi problémákkal. A szingli, igazából női macsó, egyedül küzdő, önmagára utalt, a szabadságáért folytonosan versengő embertípus. Az együttműködés mindkét típusnál a gyengeség jele, identitás idegen, irracionális cselekvés.


A rejtett tanterv
A legfontosabb szocializációs felületünk azonban továbbra is közvetlen környezetünk: családunk, szüleink, illetve ismerőseink életviteli modellje. A széteső családok és párkapcsolatok könnyen megakadályozhatják a harmonikus női-férfi együttélés kultúrájának generációkon átívelő fenntartását. Kutatások igazolják, hogy a magyar társadalom individualizmusa „indokolatlanul magas mértékű”. Az elmúlt évtizedeket tekintve fokozatosan csökkent a családi összetartás mértéke, szűkülnek a baráti társaságok és egyre magasabb a szakítással, illetve válással végződő társas kapcsolatok aránya.


Belső rendszereink
Néhány évvel ezelőtt, izgalmas kutatási eredményt közöltek az Amszterdami Egyetem munkatársai a neves „Psychological Bulletin” szaklapban. Eredményeik szerint a férfiak és nők együttműködése napjainkban is sok tekintetben evolúciós szempontokkal magyarázható. A kísérlet tanulsága szerint, mind a férfiak, mind pedig a nők könnyebben együttműködnek férfiakkal, mint nőkkel. A szerzők szerint a magyarázat nem más, minthogy a férfiakkal való együttműködés mindkét nem számára előnyt jelentett a ” túlélésért folytatott küzdelemben”. A társas együttműködési helyzetben tehát döntő tényező a nő viselkedése. Amennyiben a férfi úgy érzékeli, hogy női partnere nem együttműködő, ” evolúciós értelemben érdektelennek” ítélheti meg a kapcsolatot, még akkor is ha a hölgy elnyeri tetszését és szívesen együttműködne vele.


Sikeres vegyes párosok
Hazai adataink nincsenek, az Egyesült Államokban végzett felmérések alapján azonban úgy tűnik, hogy az érintettek jelentős része kitűnően veszi az evolúciós és szocializációs akadályversenyt. Az eredmények szerint a házasságban élő heteroszexuális párok többségénél egyik fél sem nevezhető dominánsnak, a kapcsolatokat jól kialakított együttműködés jellemzi. Számtalan példa mutatja, hogy az élet különböző területein együttműködő csapatok sikeresebbek amennyiben női és férfi tagokkal is rendelkeznek. Különösen érdekes, hogy a rendőrségi gyakorlatban vagy a mentő szolgálati tevékenység során a vegyes csapatok sikeresebben oldanak meg kritikusnak nevezhető, pl. agresszióval járó élethelyzeteket, mint egynemű csoportok.


Hogyan tovább?
A hazai társadalmat jellemző problémák: a családi élet válsága, a munka-magánélet egyensúlyának hiánya, az egyedüllét okozta pszichés problémák növekvő terhe, férfi és nő együttműködése nélkül megoldhatatlan akadályokat jelentenek. A modern párkapcsolat csapatjáték: a résztvevők személyiségének és lehetőségeinek megfelelően felvállalt szerepekkel, arányos feladatvégzéssel.


Stratégiát radikalizmus helyett
Meggyőződésem, hogy nemzeti stratégia szintjén megoldandó kérdéskörről beszélünk. Egy modern társadalom nem engedheti meg, hogy férfi és női tagjai hibás rendszerek miatt „egymásnak feszüljenek”. Elfogadhatatlan, hogy nők kevesebb bért kapjanak ugyanazért a munkáért, sürgető a magyar politikai és gazdasági életből krónikusan hiányzó női vezető réteg kialakítása, a vezető képzés átalakítása. További nemzet stratégiai feladat lenne, és nagy mértékben javítaná a férfi-női együttműködés társadalmi miliőjét a jelenlegi válóperes gyakorlat, a gyermekelhelyezések rendszerének áttekintése, az apák gyermekükhöz való jogának biztosítása. Hasonlóan égető kérdés a szociális és oktatási intézményrendszer „kétneműsítése”, az elnőiesedett pályák deformitásának megszüntetése.
Mind olyan témák, melyekkel jelenleg többé-kevésbé kompetens, időnként radikális férfi és női érdekvédelmi mozgalmak foglalkoznak. Jól vagy rosszul, sokszor azonban a férfi és női közötti kapcsolat rovására. A média számára csalogató témák: mint a családon belüli erőszak kérdése, a női kvótarendszer bevezetése, vagy az elvált apák nevében történő bizarr megnyilatkozások a jövő generáció férfi-női kapcsolatait szakíthatják meg véglegesen, még mielőtt egyáltalán találkoztak volna egymással.


Megjelent: Magyar Krónika 2015. 10. szám

https://lederlaszlo.com/wp-content/uploads/2017/02/youtube4.png.jpg