Hisz Ön a mennyországban? Munkatársak fejlesztése, karriertervezés.

Kedves Olvasóm, a világért sem szeretném senki vallási vagy hitéleti meggyőződését megbántani…egészen másról lesz szó, történetesen a motivációs iskolák egyik legnagyobb szemfényvesztéséről, az ún. karriertervezésről. Már a karrier kifejezés is megérne egy misét (beszélgetést), de most maradjunk a karrier tervezés varázsszónál.

Mit ér az élet karrier nélkül?

A kérdés azonban egyrészről az, hogy a nagy ívű karrierek mögött valóban annyi támogató stratégia és a tudatos erő található, mint amennyit feltételezünk, vagy ismét egy illúzióval, a sorsunk fölötti kontroll illúziójával van dolgunk? A témáról sok beszélgetést folytattam magas pozícióban dolgozó felső vezetőkkel. A megkérdezett vezetők egyike sem gondolta, hogy valamilyen kiszámítható és jól tervezett utat járt be. Többségük azzal sem értett egyet, hogy sikeres embernek nevezze magát. Egy példa a sok közül: “Egy multi cégnél dolgoztam, sokat kellett utaznom, aztán egyszer csak átépítések kezdődtek a cégnél, és tovább álltam. A konkurens cég ügyvezetője hívott magukhoz, miután véletlenül találkoztam vele a repülőtéren a váróteremben.” A másik történetben a cég váratlanul tönkrement és a munkatárs vezetői karrierje ezzel vette kezdetét. Furcsa lenne, ha a karriertervezést a valóságnak megfelelően végeznék az ezzel megbízott HR-es szakemberek? Valahogy így indítva a motivációs beszélgetést:” Mindent megteszünk az Ön tudatos fejlesztéséért, mert karrierjét egy másik, valószínűleg konkurens cégnél fogja folytatni..sok szerencsét kívánunk! “

Tanácsadói munkám során nagyon gyakran tapasztalom, hogy éppen a képzések (tréning, coaching, vezetői iskola) ideje alatt dönti el valaki, hogy letér a tervezett útról. Hogyan lehetséges ez? Megtervezem az utadat tudatosan, azért, hogy arról képzetten letérjél? Hát,  valahogy így…

Valamilyen jövőkép azért csak kell. Úgy tűnik azonban, hogy a vállalatvezetők nem igazán hisznek a jövőkép tervezésben. Egy sikeres nagyvállalati CEO szavaival élve: ” A dolgok alakulnak, aztán az ember az ösztönei és a lehetőségek szerint alakítja amit tud…Nem vagyunk sem jósok sem időutazók, pár év alatt minden meg tud változni, tele van váratlan eseményekkel és lehetőségekkel mindannyiunk élete…”

Karriertervezés és a kiégés

Határozottan állítom tehát, hogy a klasszikus “erőltetett” karrierépítés egyenes út a kiégéshez.

Mit lehet akkor tenni? Elfogadni, hogy az élet nem az amit tervezünk, hanem ami történik velünk. Senkit sem biztatok üres sodródásra, de az elemzések szerint a felkészült munkatársak karrierje inkább spontán módon alakul, mint előre eltervezetten. A fejlesztés egészséges formája az ember szakmai és emberi épülését kell, hogy szolgálja és számolnia kell azzal, hogy a legtöbben egy másik vállalatnál vagy éppen tanácsadóként fogják kamatoztatni a megszerzett tudást.

Azok a fejlesztések, amik nem veszik figyelembe az ember változó élethelyzetét, sajátos személyiség jellemzőit, egyéni élethelyzetét, valószínűleg bukásra vannak ítélve. Ezekben az esetekben a tudatos, rosszabb esetben sablonos karriertervezés kifejezetten demotiváló és a kiégést siettető hatású lehet.

  1. március 1.