Ki főzze a vacsorát? – Munkamegosztás a családban

Ki főzze a vacsorát?

Munkamegosztás a családban

Ki főzze a vacsorát hétfőn este? Ez itt a kérdés. És ki főzze kedden, meg szerdán, és ki vásároljon be, és ki hozza haza a gyereket? Minden család nap mint nap válaszokat ad ezekre az egyszerűnek tűnő kérdésekre. De vajon jók-e ezek a válaszok és a megoldás nem ró-e az egyik félre aránytalanul nagy terheket?

A statisztikai adatok tanúsága szerint a magyar családok többsége meglehetősen konzervatív az otthoni munkamegosztásban. Ez azt jelenti, hogy a leggyakrabban a nő főz, ő vásárol és ő megy a gyerekért. Az úgynevezett láthatatlan munkák jó része is rájuk marad, ami többnyire csak akkor tűnik fel, ha valamiért nincs elvégezve. Vagyis a megbecsültsége közel a nullával egyenlő. Mindez különösen a kisgyerekes családokra igaz, a nő otthon van a gyerekkel, vagy a gyerekekkel, a férfi meg dolgozik, próbálja előteremteni, ami a család ellátásához szükséges. A szerepek pedig az idő múlásával egyre inkább bebetonozódnak. Nőként sokszor panaszkodunk erre a helyzetre, az otthoni magányunkra, arra, hogy a férfiak mennyire nem hajlandóak segíteni. Pedig a másik oldalon állni sem könnyű.

Pszichológusként szervezetfejlesztéssel is foglalkozom, és a munkám során gyakran találkozom (férfi) felső vezetőkkel, akik rendszerint arra panaszkodnak, hogy nem látják a gyereküket – mondja Léder László, pszichológus. – Boldogtalanná teszi őket, hogy nem lehetnek jelen, amikor a gyerek először feláll, amikor kimondja az első szavakat, nem segíthetnek, amikor betegek.

A statisztikai adatok szerint valóban az a helyzet, hogy a háztartási munkák jó része az anyákra marad, mert ők vannak otthon, az apa pedig mártírként hajt a megélhetésért. Sokan azt a következtetést vonják le ebből, hogy a magyar családok konzervatív beállítottságúak. Valójában egyáltalán nem biztos, hogy erről van szó, meg kell néznünk ugyanis a családok közötti rendszereket, a családtámogatási ellátásokat is, a munkaerő piacot, hogy ezt igazán értékelhessük.

Álláspontom szerint ezek a nagyobb rendszerek kényszerítik bele ebbe a fajta munkamegosztásba a családokat. A családtámogatási rendszer még mindig arra ösztönzi az anyákat, hogy a gyerek három éves koráig otthon maradjanak, a nemrég bevezetett gyed extra ezen a helyzeten nem javított. Alacsony munkabérek mellett ugyanis egyáltalán nem éri meg újra munkába állni, hiába tenné ezt lehetővé a gyed mellett is a törvény. A munkaerőpiac maga is konzervatív, továbbra is a nyolc órás munkaidő az általános, nagyon kevés lehetőség van részmunkaidős vagy rugalmas foglalkoztatásra. Ezért véleményem szerint nem a magyar családok konzervatívak, hanem azok a rendszerek, amelyek körülveszik őket, a családok a hagyományos munkamegosztással csak reagálnak erre a helyzetre. Nincs más lehetőségük.

Amikor borulnak a minták

Nem kell ahhoz tragédiának történnie, hogy a régi szerepek tökéletesen érvényüket veszítsék, elég, ha a korábban családfenntartó férfi munkanélküli lesz és hirtelen a nőre marad a család fenntartásának terhe.

Péter 15 év folyamatos munkaviszony után esett ki a munka világából, fáradt volt és teljesen kiégett, amikor elbocsátották. Az újraépítkezéshez időre volt szüksége, hogy pihenjen, tanulhasson, újra kitalálhassa, mivel is szeretne foglalkozni. A felesége azonban mindig is otthon volt, a gyerekek születése után nem is érezte szükségét, hogy nyolc órás munkát vállaljon, teljesen lekötötték az anyaság feladatai. Úgy érezte, a családfenntartás a férfi feladata, neki a gyerekek mellett a helye, annak idején így osztották fel a szerepeket.

Valóban hozzuk magunkkal a szerepmintáinkat, amelyek meghatározzák, hogyan reagálunk egy-egy ilyen helyzetre – mondja Léder László –de érdemes feltennünk magunknak a kérdést, a mai életünknek megfelelően osztjuk-e el ezeket a szerepeinket. Meggyőződésem, hogy az, hogy egy nő évekig otthon van bezárva a gyerekével, nem természetes, és valójában senkinek nem tesz jót. Ahogy a férfiaknak sem, ha nem lehetnek a gyerekeikkel.

Az apa jelenléte a családban teljesen természetes igényünk, modern jelenség a férfi távolmaradása. Ha jobban belegondolunk még egy évszázada is az emberek jelentős része falun élt és mezőgazdasággal foglalkozott, ami otthon, a ház körül zajlott, az apák ezért állandóan jelen voltak a család életében. Hogy a fiatal férfiak apaként ne kerüljenek csapdahelyzetekbe, hamarosan egy előadássorozatot is indítok Apa-akadémia címmel. Ennek is témája lesz a családon belüli munkamegosztás.

Fontos tudatosítani, hogy a család csapatjáték, amelyben nincsenek merev férfi-női szerepek. Arra a kérdésre, hogy ki főzze a vacsorát, nem az a helyes válasz, hogy az, aki szokta, hanem az, akinek erre éppen kapacitása, ideje, ereje van. Mert ilyen rugalmas válaszokat kíván a mai életünk. Gyakran épp a nők azok, akik ilyen előadások alkalmával megvédik a férjeiket, hogy nagyon fáradtak, amikor hazajönnek, nincs erejük segíteni, csendre vágynak és nem arra, hogy játsszanak a kicsikkel. Tapasztalom azt is, hogy a nők zavarban vannak, ha az apára hagyják a gyereket, úgy érzik, nem elég jó anyák, mert ez mégiscsak az ő feladatuk volna. Valójában ezek rossz beidegződések, épp ezekből kellene kibújnunk.

Vannak pozitív tendenciák is, a mai Y generáció férfitagjai már sokkal nyitottabbak, szeretnének több időt tölteni a gyerekeikkel, ők azok akik egyre nagyobb arányban mennek akár gyedre is. Ma az apák az első gyermekük születésekor 35-40 évesek, számukra épp a kiégés megelőzése érdekében létfontosságú lenne, hogy hosszabb-rövidebb időre otthon maradhassanak a gyerekük mellett.

 

Álságos családbarátság

Németországban  dolgozom egy éve – meséli Sándor. – Ott egész más a munkahelyi kultúra. Nagyon megdöbbentem, amikor az első hetekben egyszer munkaidő után próbáltam átnézni az e-mailjeimet. Az irodában már senki nem volt, és a kollégám, aki még visszaszaladt valamiért, amint meglátott, hazazavart, azt mondta, menjek haza a családomhoz, játsszak a gyerekeimmel, ilyen későn már úgysem lehet figyelni.

Magyarországon az úgynevezett családbarát munkahely létezése gyakorlatilag a vezető beállítottságán, személyiségén múlik. Ahhoz, hogy több ilyen munkahely létezzen, bizony képzések, tréningek kellenek, nem teremnek „maguktól” ilyenek – hangsúlyozza Léder László. – Elég ugyanis egy rossz nézés is ahhoz, hogy a beosztott ne merjen elmenni a munkahelyéről a munkaidő lejárta után. Gyakran azt sem nézik jó szemmel, ha egy gyerekes anya valamilyen kedvezményt kap a családjára való tekintettel. Ezekre a helyzetekre fel kell készíteni a kollégákat és a vezetőket is.

A mostani új generáció hiába nyitottabb arra, hogy felülírja a konzervatív szerepmintákat, ha ezt a nagy rendszerek nem támogatják. A munkaadók – maguktól – nem fogják elengedni az apákat a gyerekük születése után, ha erre nincs központi ösztönző rendszer. A férfiak maguk sem tudatosítják magukban eléggé, hogy a gyerekükkel játszani nem feltétlenül nyűg, hanem a legjobb stresszoldó módszer.

Rist Lilla

Megjelent a Nők Lapja 2016/36.heti számában